SZBZ BLOG

A feladat pofonegyszerű! A telefonom kijelzőjén megnyomom azt a misztikus számegyüttest, aminek következményeként munkásnadrágja jobb oldalzsebében rezegni kezd a készüléke, épp amikor az első korty vizet issza napsütötte otthonában. Ettől már eleve pattanjon ki az álom a szeméből, majd amikor meglátja a telefonszámom, egy rövid zárlat után nyomban...

..friss szakítás ide vagy oda, úgy kívánták egymást, mint rakodómunkás hőségriadó idején az esti fürdést.

Négyévesen már olyan komoly kérdésekre is szélesszájú kisbéka mosollyal illett választ adni a mi utcánkban, hogy Mi leszel, ha nagy leszel? Akkor még minden humorérzék nélkül, a kérdést megkerülendő azt mondtam a fejem tetejét simogató-kotorászó kérdezőnek, hogy felnőtt, amitől örömében szinte mindegyik fecskefészket izélt a hajamból.

Hajnali csak-ő-kívánja-ilyenkor-szex. A réseken a mennyezetre rajzolódott apró fénypontokat látom felette. Szar ez a lakás, az utcán van az ablak. Éjjel le kell húzni teljesen a redőnyt, így viszont reggel bent akkor is sötét van, amikor már kint minden fényárban úszik. Így még nehezebben térek magamhoz.

Üzenem, annak az éjfekte, indokolatlanul magabiztos Mercisnek, aki Kiskőrös és Soltvadkert között rámelőzve ma reggel közlekedésfilozófiai pantomim bemutatót tartott nekem, hogy nem azért mentem hatvannal a kilencven helyett, mert nem volt kedvem odaérni a fogorvoshoz (egyébként sosincs kedvem odaérni a fogorvoshoz, csak eljönni a fogorvostól),...

Tizenöt másodperced van eldönteni - hangzott az ukáz az éjszaka egyre végtelenebb csendjében. Furcsa hideg verejték futott át rajtam a takaró alatt. Sziszikutya is felkapta a fejét, kissé riadtan, de halkan csitítani kezdtem, nehogy meghallja az ablak alatti hajcsár a hangomat. Persze, Sziszire ilyenkor olyan hatással vagyok, mint egy mesét néző...

... a legkomolyabb intimitás a nő életében ezekben az években az volt, amikor a masszőr levette a rajta felejtett ezüst nyakláncot a nyakából, meg amikor a szolárium ventilátora a meztelen teste körül keringette a levegőt.

...ha három whiskyvel bentebb lennénk, nem állnék jót magamért, mondja nekem egy általa kezdeményezett ölelés záróakkordjaként a munkakávézás végén a bölcs kis pasi. Először szemérmesen pislog a hiú(z) énem, de a következő pillanatban a kávétól ébredező egóm már gyűri az ingujját, hogy egy jobb egyenessel - ala' natürlik csak szavakkal - de úgy...

Volt egy évtized az életemben, amikor heti rendszerességgel volt "szerencsém" ehhez a köszönéshez. Akkor még nem voltam annyira önérvényes, hogy diplomatikusan elküldjem eszmei szerzőjét a búbánatba.
Pedig...