Drága! Az ő életük is drága!

Üzenem, annak az éjfekte, indokolatlanul magabiztos Mercisnek, aki Kiskőrös és Soltvadkert között rámelőzve ma reggel közlekedésfilozófiai pantomim bemutatót tartott nekem, hogy nem azért mentem hatvannal a kilencven helyett, mert nem volt kedvem odaérni a fogorvoshoz (egyébként sosincs kedvem odaérni a fogorvoshoz, csak eljönni a fogorvostól), hanem mert háromszáz méterrel korábban kint volt egy sebességkorlátozó tábla, ami arra kért (kötelezett!), hogy legyünk kedvesek a következő egy, azaz egy kilométeres szakaszon lassabban közlekedni, tekintettel arra, hogy apukák, férjek, szeretők, kollégák, anyukájuk édeskisfiai, szóval hétköznapi hús-vér emberek igyekeznek karbantartani az útmenti susnyást, hogy senki se tüsszögjék, amikor leengedi az ablakot, hogy kikiabálhasson rajta az autóstársainak.

Ugyanitt üzenem, immár így tegezve, mivel a szád járásából ítélve megittuk a pertut az első kanyarban, hogy ezek a férfiak azok, akik nyáron meglocsolják négy után otthon a füvet, télen meg ellapátolják a havat, este mesét olvasnak a kisebbik gyereknek, a nagyobbikkal meg szombaton délután meccsre mennek, a feleségükkel megesznek évente ötvenkét vasárnapi húsleves csigatésztával-rántott hús kovászos uborkával menüt, jó esetben évente legalább ennyiszer szeretkeznek is, és az ilyen fülledt nyári estéken, mint a mai is, a barátaikkal filozofálnak életről és halálról, meg a közte lévő életfordulókról.

Biztos te is csináltál már ilyesmit és tudod, hogy milyen jó. Hogy milyen jó is fontosnak lenni. Egyáltalán: lenni. 

Az ő életük is fontos! Pont úgy, ahogy te is valakinek, akihez siettél.

Ahogy ma elnéztem a habitusod, te nyilván ráznád az öklöd, ha egy autós téged élő bójának nézve szlalomozna melletted három-négy centire. Ők csak riadtan figyeltek, de nem lett volna benne semmi indokolatlan, ha utánad vágják a szegélynyírókat.
Drága! Az ő életük is drága! 

Lazíts! 

És egyszer mérd le, hogy hány másodpercet nyersz, ha a Kiskőrös-Vadkert távot kilencven helyett százhússzal teszed meg. Lehet, hogy egy, azaz egy kerek egész percet sem?

Biztos, hogy megéri?!