Engem szeressenek

Reggel négynegyvenhét körül, munka után délután és éjjel tízkor is. Hajnalban bújjanak hozzám, ébredjek fel rá, majd azonnal zuhanjak vissza! Zubogjon végig az ereimen a szeretve vagyok. Ébredjenek fel rá, ha kitakarózom! Takarjanak vissza! Aki szeret, legyen egy kicsit az anyám, egy kicsit a szeretőm, egy kicsit a játszótársam. 

Találja meg a helyes arányokat!

Pontosabban tudja, mint én, miért szakad rólam éjjel a víz. Szemrehányó tekintetek nélkül vigye ki a napra reggel az ágyneműm! Kérdezze meg, jót aludtam-e! Míg az álmaimat hallgatja, mindegy mellesleg, a mutatóujjával érintse meg a szemem sarkát, tapadjon az ujjbegyére a csipám, törölje észrevétlenül a pizsamájába.
Ha van rajta.
Ne legyen rajta!

Minden áldott reggel lássam a szemem sarkából, amikor a redőnyt húzom, hogy az első fénypálcikák nyomvonalát követve végigtáncol tekintete a testem zegzugain. Hogy egy pillanatra megáll deréktájon.
Ne vegye egyértelműnek a jót!
Ne azért beszéljen mások problémáiról, hogy elterelje a mi valónk.

Akarjon!
Mindent!

Akarjon engem!
Akarjon élni!

Vegye észre, ha vakvágányon vagyunk, kiabáljon olyankor félmeztelenül a konyhakövön. Vádoljon, hogy nem követik a szavaimat tettek. Prédikáljon arról, hogy a dagály minden hajót felemel. Tudjam hol olvasta, amiről beszél! Idegesítsem halálosan, amikor ráolvasom.

Tudja, mikor vagyok sáros, tudja, mikor bánom.

Tudja, mikor kell kussolni és tudja mikor üthet meg.

Fonjon körül a karjaival és üljön az ölembe amikor hazaérek. Legyen kíváncsi, mi történt velem! Tudja, mikor gondolkodhat közben a maga dolgán, de reagáljon mindig időben is releváns helyen! Kérdezzen olyat, amin gondolkodnom kell, amitől kínosan érzem magam! Lásson a bőröm alá és viselje jól, hogy lassan ér(t)ek.

Legyen hajthatatlan és tegye fel az összes giccses díszt a fánkra. Értsünk egyet abban, milyen szánalmas és mégis milyen reménykeltő a vakolatlan romos házak ablakába tett karácsonyi fény.

Neveljen macskát, de ne helyettem szeresse! Keddenként menjen valami újhullámos tornára, szerdánként főzzön másnapra, csütörtökön érkezzen este, ne mondjon semmit, de örüljön, hogy nem a barátnője férjének lett a felesége.

Ne legyen a szeretkezéseinknek menetrendje, ne legyen végállomása. Kívánja meg egy régi barátját, de ne menjen el vele! Ne csukja be az ablakot, ha testi szerelem zaját hordja hozzánk a szél.

Vegye el egészen, ami az övé! Ne tűrjön vetélytársat, emléket, nagy titkot, ártó árnyakat!

Kacagjon szívből a vicceimen, vágja hozzám a lecsós fakanalat, amikor gúnyt űzök belőle!

Minden nap érintsen meg!
Kívül és belül is!

Ne legyen rendes ember, de áradjon belőle az életet nagyon ismerő nők tisztasága. Nevesse ki azt, aki úgy hiszi be tudja csapni. Lásson mindenkin át, tudja is, hogy lát.

Értse meg, hogy mások vagyunk mint mások. Öltözzön hippinek, akkor is, ha ceruzaszoknyában a legvonzóbb a lába. Ne írjon annak, akit nem szeret. Tudjon nemet mondani! Tudjon a nemben maradni, ha kimondta!

Ne akarjon jó lenni, csak jól lenni, engem szeretve.