MÁSOK ÉLETE: A barátságra való tekintettel | 2. rész

HÉTFŐ, 13:00, VILÁGIÉK | Klárikáéknál nagyon szeretek dolgozni. Klárika a lányáéknál lakik, mondhatni ő vigyáz a házra, amíg a fiatalok pénzt keresnek arra, hogy elmehessenek minél messzebbre hazulról, meg Klárikától. Klárika nem domesztosszal, hanem kávéval vár ebéd után, és ha nagyon elnyúlik a kávétájm, ahogy ő mondja, így angolosan, akkor minden további nélkül porolja a futókat, meg porszívózik, hogy kész legyünk ötre, mire Ildike, a lánya hazaér.

Klárika már hatvankilenc éves, de nagyon fitt, mert külföldiában volt pótnagymama egy nagyon rendes családnál, ahol kikímélték. Olyannyira, hogy együtt járt velük színházba, meg kirándulni. Nagyon szerették, néha még most is küld a kiskölök képeket neki az egyetemről, meg azokról a helyekről, ahol sokat sétáltak együtt.

Klárikáéknál kétszintes a ház, ilyesmit már nem szoktam vállalni, csak a barátságra való tekintettel. Merthogy irtózatos macera fel-le hurcolni a vödröt, a tisztítószereket, meg a porszívót is. Nehéz, meg a bajt is vonzza. A múltkor az ablakmosáshoz vittem fel a létrát, hát nem megcsúsztam a lépcsőn? A létra oltári robajjal visszaszaladt a lépcső aljára, ahol a csinos kis dohányzóasztalról persze, hogy lelökte az óriási fekete díszlovat. Azt hittem elájulok. Egyébként lehet, hogy tényleg el is ájultam ugyanis a korlátba piszkosul bevertem a fejem. Majd' el elsüllyedtem szégyenemben amikor felfogtam, hogy ripittyára tört a kanca. Szabódtam is Klárikánál, hogy milyen béna vagyok és mennyire sajnálom. Rajta viszont semmi döbbenet nem látszódott. Mire összeszedtem magam a lépcsőről ő már söpörte a elcsempült lórészleteket a lapátra, és nevetve mondta: ugyan, hagyd már, egy ilyen giccs bármikor pótolható. Kell egy pótló, hehe, kuncogott már magában, láthatóan nem vette a szívére ezt a kis eseményt.

Úgy tűnik, minden lakásban van giccs, tűnődtem hazafelé. Nálunk mi lehet az?

***

Az írás a Mélymerülés művészeti magazin 2024/III. számában jelent meg.