MÁSOK ÉLETE: Merj álmodni Panka! | 1. rész

HÉTFŐ, 8:00, MÜLLERÉK | Megint vettek egy új bútort. Mióta ideköltöztek, havonta megjelenik a lakásban egy újabb porfogó. Az új égerfa étkezőasztaluk sarkának a nyoma két hétig látszott a combomon, szívem szerint meg is mutattam volna Müller úrnak. Jajj, nyugi már, persze, hogy nem mutattam meg, nem vagyok én olyan, csak jól esik legalább gondolni az ilyesmire.

Ma változtattam a bevett szokásomon, nem a klotyóban kezdtem, hanem a háló- meg a dolgozószobákban. Ne legyen már kora reggel szó szerint megalapozva a szar napom.

A portörlés azért is jobb, mert azonnal látszik az eredménye. Legalább fél napig, haha.

Viccet félretéve, szabályosan élvezem, amikor a porolót meglendítem, az az ablakpárkányhoz simul és eltünteti a tegnapi szellőztetés utcaporát. A hógömböket kifejezetten szeretem lepakolni. Egyesével leveszem őket a polcról. Rózsaszín, mikroszálas kendővel megtörlöm, a pólómhoz dörzsölve kifényesítem, és ünnepélyesen megrázom, mindig mindegyiket.

Ahogy egy percen át esik a hó a kéményen át beugró télapóra, mindig eszembe jut a nagybátyám, aki Amerikából küldött nekem egy szépséges hógömböt a tizedik születésnapomra. Alkoholos filccel rá volt írva, hogy Merj álmodni, Panka! Anyám körömlakklemosóval levakarta az írást, közben percekig szidva Janit, hogy minek firkálja össze amit küld, hát sose volt ez normális.

Mülleréknél külön polc van a hógömböknek. A legtöbb szép karácsonyi, meg külföldi városos. Vannak mókásak is, szerintem azokat nem veszik, hanem kapják. A nagysága ízlését tekintve ide az ő retiküljében be nem jönne olyan hógömb, amiben egy ló ugrik vagy amiben húsvéti tojás van.

Egyszer kicsúszott a kezemből pont ez a tojásos. Átjött Müller úr a dolgozószobájából és röhögve mondta, hogy vigyázzak azokra az értékes giccsekre, mert Róza őt is, meg engem is megöl, ha valamelyik eltörik. Na baszki, jókor szólsz, gondoltam, vajon tudják, hogy a pávásból már vagy két hónapja elfolyt a magzatvíz?

Hazafelé azon gondolkodtam, mi az a giccs? Olyan szép csengésű szó, csak jót jelenthet, még ha kicsit gúnyos is volt Müller úr hanghordozása.

***

Az írás a Mélymerülés művészeti magazin 2024/II. számában jelent meg.