Neked Te vagy a legjobb barátod?

A magányos gyerekek akaratlanul, mégis példátlan precizitással építik fel belső hangjukat, már egészen kicsi korban, amikor belső lelki szükségleteikre nem érkezik válasz a szülőktől. Fókuszuk ilyenkor áthelyeződik azokra a körülöttük élő emberekre, akik indirekt kedvesek velük, legyen az szomszéd néni, aki vigyáz rájuk amíg anya hazaér vagy az óvó néni, aki megkérdezi, fáj-e a bibi, amit csúszdázás közben szerzett a gyerek. A gyerekek ezeknek az embereknek a kulcsmondatait, rájuk és a világ történéseire adott reakcióit, hiedelmeit és szófordulatait öntudatlanul beépítik magukba, és belső hangjuk részévé teszik.

Ergo, amikor egy bántalmazott családban felnövő gyerek szögesen ellentétes reakciót ad egy eseményre, mint amit a szüleitől kapott mintája szerint indokolt volna, akkor ez a belső hang, belső iránytű kapcsol be, és anélkül, hogy ez azonosítható volna, valaki más, egy gyerekkori fontos felnőtt megoldási sémáját veszi elő a gyerek, így mentve meg magát az adott helyzettől.A belső hang nem egyetlen ember hangjára épül. A gyerek számára kedves felnőttek mindegyikétől beépíthet egy-egy mondatot, egy-egy problémamegoldási mintát belső hangjának ötlettárába, ezért is lehetséges az, hogy belső hangja nem egyetlen megoldást nyújt egy nehéz helyzetben, hanem dilemmázik a különböző lehetséges ötletek között, így pótolva a szülői útmutatást.

Belső hangja mindannyiunknak van. Hogy mennyire hangos és segítőkész, az a gyerekkori bánásmódtól épp annyira függ, mint attól, hogy mennyire vagyunk képesek az önismeret útján járva megengedni magunknak és neki, hogy "beledumáljon" a dolgainkba.Az aktív belső hang, melyre hellyel-közzel hallgat is tulajdonosa, kicsi korban mentőöv, hisz a belső beszédbe menekül a gyerek a külső környezet fájó hiányai elől, felnőttként viszont felér egy mindig őszinte, empatikus baráttal, aki feltétel nélkül szeret.