Háromig számolok és ugrunk...

Tizenöt másodperced van eldönteni - hangzott az ukáz az éjszaka egyre végtelenebb csendjében. Furcsa hideg verejték futott át rajtam a takaró alatt. Sziszikutya is felkapta a fejét, kissé riadtan, de halkan csitítani kezdtem, nehogy meghallja az ablak alatti hajcsár a hangomat. Persze, Sziszire ilyenkor olyan hatással vagyok, mint egy mesét néző négyévesre a háromfogásos vacsorát feltálaló anyuka. Mintha ott se lennék..

Az egész szobát betöltő ugatástól viszont már nem értettem hogy folytatja a hajcsár, pedig folytatta. Csak akkor lett pár másodpercre ismét csend, amikor felkaptam az ölebet. Már egy másik hang is bekapcsolódott az addigi, meghitt éjszakai gondolgondolba. Az meg azt mondta: ha nem döntesz, majd döntök én, háromig számolok és ugrunk.

Mivel a kertes ház ablaka előtt elfutó aszfalról viszonylag parás tandemugrani és kicsit kínos ejtőernyőzni is, gyanút fogtam.

Majd kisétáltam a nappaliba, kivettem a kanapén heverő macska alól a tévétávirányítót és másodszor is kikapcsoltam tegnap éjjel a tévét.

Jó reggelt Mindenkinek!