AKI MEGÁLMODTA

Amint írni tudtam naplót vezettem

Multifunkciós sajtómunkás, vagyis irodalomszerető író, újságíró, kiadványszerkesztő, sajtószóvivő, rendezvényszervező és marketinges vagyok. Nagykőrösön születtem. Amint írni tudtam, naplót vezettem egy csíkos füzetbe. Tizenkilenc évesen ugyan élelmiszeripari tartósító és analitikus osztályban érettségiztem, de az írás és újságírás világa már akkor is minden másnál jobban foglalkoztatott. Ennek megfelelően diplomát már a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció-médiatudomány szakán szereztem. 

Hat év a napilapos újságírók pörgő világában

Hat éven át a Bács-Kiskun megyei napilap, a Petőfi Népe munkatársa voltam. Három éven át Kecskeméten dolgoztam webszerkesztő-újságíróként, majd a lap vidéki, előbb kiskőrösi, majd kalocsai tudósítója lettem.

2012 és 2015 között a kalocsai önkormányzat sajtóreferense és fotósa voltam. Majd egy budapesti kommunikációs ügynökség munkatársa, később közéleti heti és havilapok, kulturális magazinok újságírója. Jelenleg munkaidőben kommunikációs és marketing vezetőként dolgozom, munkaidőn túl pedig kulturális élményeimet gyarapítom, illetve írói képességeim igyekszem csiszolni.

Az első szépirodalmi szárnypróbálgatások

Első nyilvános szépírói bemutatkozó estem az érseki városban, Kalocsán volt 2012 januárjában. Írásaimmal azóta több válogatásban megjelentem. Portásélet című írásom a Kecskeméti Médiacentrum és a Forrás irodalmi folyóirat novellapályázatán második helyezést ért el. Emberi és írói példaképemnek, mesteremnek Kornis Mihályt és Szabó Magdát tekintem. Írásaim egy részét az Írásaim menüpontban elolvashatod. A 2009 óta a facebookon vezetett nap szava rovatomat pedig egybegyűjtve átböngészheted az Érzelmiségi blogban.

I love Zalakaros!

A Léleklibikóka szót egy gyatra szerelmes vers címeként jegyeztem le először kétezer hatban egy úgynevezett énblogban. Azonnal beleszerettem a szóba. Ha akkor már facebookoztam volna ez lett volna az Év szava. Ez a nekem oly sokat jelentő szó aztán évekkel később, kettőezer tizennégy novemberében ugrott be újra, s lépett elő márkanévvé, amikor egy csajos hétvégén Zalakaros főutcáján egy apró, kedvesszép ajándékot szerettem volna venni az otthonmaradt fijúmnak, de a turistaparadicsom hűtőmágnes-kínálata kimerült abban, hogy Szeretlek!, Hiányzol!, Imádlak!, I love Zalakaros!

Ott fogalmazódott meg bennem először, hogy ennél azért árnyaltabban is ki lehet fejezni a szerelmünket, a vágyainkat... így születtek meg az első Bátormágnesek, melyekről bővebben IDE KATTINTVA tudhatsz meg többet!

Sorsfordító sorok

Amikor az első hűtőmágnesek útra keltek, és az értékesítésükhöz névjegykártyát készítettem magamnak, akkor született meg a szövegkertész titulus, ami mára külön szolgáltatási ággá nőtte ki magát a Léleklibikóka branden belül, és ide tartozik minden rendelésre írt szöveg.

Bárhol dolgoztam, az egyik legfőbb mozgatórúgóm azt volt, hogy legyek hasznos, legyen hasznos. Hogy amit csinálok, azt segítsen másoknak élni.

Újságíróként volt, hogy egy tázlári kisfiú sorsát fordítottam jobbra egy riportommal. De az is előfordult, hogy egy pedagógus életében hozott sorsfordító változást az, hogy egy kétes ügyben, a szakmám szabályait betartva, mindkét felet megszólaltattam a témát boncoló cikkemben.

A szándék, hogy valami olyat tegyek, ami hasznos, minden munkakörben megmaradt, és szépen le is tisztult.

Kalocsai kékharisnya? Vállalom!

Művészetekért rajongó önkormányzati sajtóreferensként nevemhez köthető az első olyan Kalocsai Könyvhét, ami kitelepült a könyvtár falai közül a város szívébe, ahol könyves standok és olyan előadók szóltak a nagyérdeműhöz, mint Buda Ferenc, Kossuth-díjas költő, Schäffer Erzsébet, Pulitzer- és Prima Primissima-díjas író - újságíró, valamint dr. Czibulka Zoltán, világjáró-útikönyvíró.

Máig büszke vagyok arra a Költészet-Napi Verskommandóra is, amit Kalocsa sétálóutcájában rendeztünk versmániás barátokkal.

Ahogyan a 2024 nyarán nyitott Szó-Köz Kalocsai Közösségi Könyvmegálló megvalósítására és életben tartása is, ami szerelemprojekt volt az első perctől kezdve.

Megszerettetni az emberekkel az életüket

Mindeközben szépen lecsiszolódott minden felesleges, a figyelmemet folyton elterelő réteg az évtizedeken át dédelgetett vágyaimról, és a lehető legközelebb kerültem ahhoz a belső hajtóerőmhöz, amit Tolsztoj így fogalmazott meg: A művészet célja, hogy megszerettesse az emberekkel az életüket. 

Ennél többre magam sem vágyom. Eszközömül pedig a írást választottam, vagyis választotta nekem a Főnök.

A Léleklibikóka Szövegkertészet égisze alatt ezerféle szöveg születik, egyvalami azonban közös bennük: segítenek élni, fejlődni, haladni. Nekem is, és Neked is.