AKI MONDJA?! A (buda)pestiek bunkók, az ott olyan személytelen, az a sok rohanó, egymás lábát taposó ember, jajj - mondják itt is, ott is, nem is annyira pestiek. Aztán, ha elpuffogtatták örökérvényűvé nyilvánított frázispisztolyuk utolsó gumilövedékét is, köpnek egyet a vidék töredezett járdalapjaira, pofátlanul eléd furakodnak a pénztárnál, majd...
Átkozottul boldogtalan voltam, ami úgy nyilvánult meg, hogy egy akváriumszerű irodában itattam az egereket. Ez volt az első munkanapom. Úgy értem, életem első munkanapja.
Mögöttem fehérre mázolt üres fal. Jobbra mellettem fehérre mázolt üres fal. Balra mellettem fehérre mázolt üres fal. Az egyik sarokban a földön egy piszkosfehér Matáv készülék...
A konyhaszekrénynek dőlve állt, azzal a magabiztossággal, amikor azt hisszük, hogy a biztosítókötél akkor is megvéd, ha elvétjük az ugrást. Meg-megrezzenő arcizmán azért látszott, ahogy egy ártatlan kis pillanat erejéig felmerül benne a kétség, hogy a szerelem sodrott köteleinek végén bennünket, nyeklő-nyakló bábokat nem ő, hanem egy felettes erő...
Lehetetlen nincs, csak tehetetlen! - mondogattam magamban, amikor még kötelező volt sapkában iskolába indulnom reggelente. A vékony fonalból gépi kötéssel készült idétlenség az egy háznyival arrébb lévő fogorvosi rendelőig volt rajtam, aztán repült, jó esetben a táskámba, rosszabban Erika genyózása miatt az első fára.
Négyévesen már olyan komoly kérdésekre is szélesszájú kisbéka mosollyal illett választ adni a mi utcánkban, hogy Mi leszel, ha nagy leszel? Akkor még minden humorérzék nélkül, a kérdést megkerülendő azt mondtam a fejem tetejét simogató-kotorászó kérdezőnek, hogy felnőtt, amitől örömében szinte mindegyik fecskefészket izélt a hajamból. Aztán az...
..most, hogy néhány hónapja nem fordítva van befűzve a film életem mozigépébe, jönnek az ember- és lehetőségkincsek.
AMAE* Ez a szó sokmindent jelent. Például egyensúlyt magunkkal és másokkal. Egyensúlyt a függetlenség és a függőség között. A ragaszkodás és az elhanyagolás között. A túl sok és a túl kevés intimitás között. Mind arra törekszünk, hogy megtaláljuk az amaét.
...Nüansznyi történés... bármikor tudsz röhögni rajta. mármint bármikor máskor.
A szürke járdaszőnyegen elegáns kosztümős nő botlott meg a járdakitüremkedésben miközben az üvegtáblatükörbe nézve lesimította combján a szoknyáját. Ijedten körülnézett, ellenőrizte a flekket tűsarkúján, kihúzta magát és továbblibbent. Banyatankos nénike magában beszélve hajolt le a járdaszéli szemétért és a tank oldalzsebébe nyomva, fejét rázva...
A Gábor nevű férfi unott ábrázattal, meztelenül áll házuk ajtajában. Testének egy részét a bejárati ajtó csipkefüggönyével takarva nézi ahogy munkába induló kedvese egyik kezével a denevérujjú blúzát védve a mocsoktól, kirángatja a hetven literes, kerék nélküli, szeméttel teli kukát két betonbukkanón át a kapun belülről a kapun kívülre.
A férfi...
